egy boszorka van...

...három fia van, meg egy kertje és egy kutyája

Így kerültünk a piacra

2019. február 27. 11:00 - timeakecskes

A hulladékmentes vásárlás népszerűsítése

A tegnap idézett cikk kapcsán leírom én is, hogyan kerültünk a székesfehérvári termelői piacra a barátnőmmel és egy standdal, ahol nem is árultunk semmit, csak információt, és azt is ingyen. Igazán jó üzlet, nem?

Kittivel mindkettőnknek szívügyünk a hulladékcsökkentés, és minél több embert szeretnénk meggyőzni ennek fontosságáról. Amellett, hogy a saját háztartásunkat mindketten igyekszünk ennek megfelelően átformálni, úgy gondoljuk, hogy ennél többet is kell tennünk. Nagyon sokat számít, ha mindenki a maga környezetében megteszi a saját kis lépéseit. Emellett mi abban is hiszünk, hogy a szemléletformálás kulcsfontosságú. Minket látva talán másokban is felmerülnek ötletek, amiket tudnának alkalmazni maguk körül, vagy legalább elgondolkoznak, de már az is jó, ha csak a szemük befogja a látványt és a fejükben elindul valami.

Néhány hete egyeztettünk a Jancsárkert piac vezetőjével a terveinkkel kapcsolatban. A piac szombatonként van nyitva, és helyi vagy környékbeli termelők élelmiszereit árulja. Van itt pék, hentesüzlet, finomabbnál finomabb kézműves sajtok, savanyúság, bor, tej és tejtermék, tojás, természetesen zöldség és gyümölcs, de kézműves termékekkel, például ékszerekkel is találkozni. Mi mindig úgy érkezünk, hogy az előre megtervezett vásárláshoz a kosarunkban lapulnak a vászonszatyrok, dobozok, üvegek - most már szinte soha nem kerül haza nejlonzacskó amiatt, hogy valamit elfelejtettünk. Most is hoztuk a saját vásárlásunkhoz szükséges eszközöket azzal a különbséggel, hogy most tettünk mellé mást is az itthoni készletből:

53309099_415748749230443_5008004258809774080_n.jpg

Először szépen elrendeztük a kapott standunkon az üres eszközöket, aztán felváltva bevásároltunk, az asztalon egyre jobban megtelő táskákkal, dobozokkal bemutatva, hogy mindent megvettünk, amire szükségünk van, mégsem lát senki felesleges műanyag csomagolást.

A kép előterében a szakirodalom: Bea Johnson Zero Waste otthon, valamint Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! című könyve. Előbbi is jó ötletadó, Andi könyve viszont hangsúlyozottan magyarországi viszonyokra íródott, kézikönyv jellegű írás receptekkel és hasznos listákkal. Szívesen ajánlom, hamarosan várható a megjelenése e-bookban is.

Mellette a nagy ökotáskámban a heti zöldségmennyiség. A zöldségesnél egyszerűen a kezemből teszem a mérlegre, onnan egyenesen a táskába. Ha ez nehézséget okoz - például apróbb, sokdarabos árunál - akkor bevetem az egyik, még üres dobozomat a méréshez, és abból borítom a táskába, most is így vettem például gombát.

Jól láthatók a nagy kakaós csigák a vászonszatyromban, ebbe vásárolom a péksüteményt. Lehet a sós és édes pékárunak külön szatyrot alkalmazni, vagy létezik olyan is - Kitti ilyet használ - ami belül osztott. A kakaós csigák alatt van még rozskenyér a szatyorban, és mellette egy behúzózsinóros vászonzsákban fokhagymás kifli.

A tojást talán természetes, hogy mindenki papírdobozban veszi. Bár egy időben megjelentek az üzletekben a műanyag tojástartók, mostanában egyre kevesebbet látok belőlük. Ami miatt mégis kitettük az asztalra: arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy ezt is újra lehet használni, gyűjteni és visszavinni hétvégén az árushoz, örülni fog neki.

Mellette a kis zöld tetejű dobozkában csemege karaj van, ezt is csomagolás nélkül vettem az egyik hentespultnál. Kiválóan megfelel felvágott helyett vékonyra szeletelve, de főzelékfeltétnek vagy reggelihez sütve is finom. 

A kedves macis dobozkában kávé van, itt a piacon ritkán kapni, de most volt kinn egy árus, akinél őrölt kávét is tudtunk venni, és ittunk is egy finom cappuccinot. Erre szolgáltak a kicsivel hátrébb látható szilikontetős kerámiapoharak. Ha előreláthatóan elviteles kávét szeretnénk inni valahol útközben, csak beteszünk egy ilyet a táskánkba.

A macis doboz melletti befőttesüvegbe savanyú káposztát vásároltam, sajnos itt csak ezt az egyféle savanyúságot tudtam kimérve venni, minden más zacskókban, kiporciózva várta a vevőket. Talán ha többen visznek saját edényt, ez is változik majd!

A kulacsok mindig nálunk vannak, most mutatóba vittük. A kávéspoharak előtt talán láthatók Kitti textilszalvétái, ők ilyeneket használnak, minden családtagnak külön mintával. Én egy készlet textilzsebkendőt vittem, amiket kiszolgált ingekből varrtam magunknak.

Hátul még látszik egy doboz, amibe a sajtot kértem, mögötte Kitti péksütis vászonszatyra és az én kosaram megpakolva almával. Ha végeztünk a vásárlással, az alma tetejére tehetem a könnyebb árukat, vállamra a vászonszatyor, kezembe az ökotáska, és mehetünk is.

Volt még egy fekete kartonból készített táblánk, amit a stand fölé akasztottunk néhány tippel, amiket itt tulajdonképpen le is írtam. Hogy milyen sikerünk lett, az egyelőre kérdéses. Azt gondolom, ez egy hosszútávú dolog. Ha változik a vásárlók szemlélete, talán követi a kereskedőké is. Én magam akkor leszek a legboldogabb, ha nem látom mindenhol a standokról lógó nejlonzacskótömböket, mert már nincs rá szükség. 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyboszorka.blog.hu/api/trackback/id/tr1814656779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása