egy boszorka van...

...három fia van, meg egy kertje és egy kutyája

Rólam

2019. március 20. 12:44 - timeakecskes

Egy boszorka vagyok, három fiam van... ja ezt már tudod a fejlécből.

36318534_10214611709678501_6625450605605289984_n.jpg

 

Szóval, én és a blogolás. Szakmám szerint logisztikus közgazdász vagyok, tehát elméletileg távol áll tőlem az írás. Gyakorlatilag meg a közgazdaságtan áll távol tőlem, majd egyszer elmesélem, hogy hogyan kerültem mégis ide. Az írás mindig is része volt az életemnek, hol naplót, hol remekbe sikerült fogalmazásokat írtam, sőt, tízéves koromban vonalas füzetekbe egy regényt - na ne gondoljatok semmi nagyra, olyan volt, amilyen egy tízévestől kitelik.

Amikor a középső fiam született, akkor volt elterjedőben a blogírás, több ismerősöm nyitott családblogot, énblogot, én is belevágtam, akkor még egy másik felületen. Aztán jött a többi: a nagyfiam is kérte, hogy róla is írjak, nyitottam egyet külön neki is. Annyit olvasok, miért ne írjak olvasónaplót, könyvajánlót? Lett az is. Aztán egy blog a kertnek, egy a kézműves hobbiknak, ebbe fértek receptek, konyhai kreatívkodások is. Aztán jött a harmadik baba. Legyen neki is egy külön naplója? Inkább összevontam minden témát egy blogba, ez lett az egyboszorka. A név a dalból jön, amit mindenki ismer - miután kiderült, hogy a harmadik is fiú lesz, ez lett az én dalom. Azóta kicsit többet is jelent - erről később.

Amikor újra munkába álltam, az egyboszorka blogot elhanyagoltam, de mivel a túrákról, futásokról, versenyekről továbbra is írtam, de nem akartam erre leszűkíteni a blogot, nyitottam a témának egy újat Terepnyúl néven. Ez működik azóta is, az ugyanilyen nevű fül alatt megtalálható a fejlécben. 

Aztán az utóbbi időben megint egyre fontosabb lett az írás. Először tudatosan, kézzel, szép füzetekbe naplószerűen, vagy csak úgy magamból kiírva a dolgokat, időnként történeteket, szösszeneteket csak a fióknak. Negyvenhez közeledve előtérbe került az életemben az önismeret, az önkeresés, ennek kapcsán találkoztam coachcsal, pszichológussal. Itt merült fel, hogy mi az amivel valójában szeretnék foglalkozni, mi az, amit akkor csinálnék, ha bármit lehetne. Elhangzott, hogy majd egyszer szeretnék írni egy könyvet, és biztatást kaptam, hogy kezdjem el: írjak kicsiben, írjak bármit, ami kijön belőlem, ami talán másokat is érdekelhet. Így került előtérbe újra a blog, de most már kicsit nyitottabban, kicsit jobban kifelé, nem a régi folytatásaként. 

A néven sokat gondolkodtam, végül maradt az egyboszorka. Ennek a szónak a három fiún kívül más jelentéstartalma is van: a boszorka valami olyan női bölcsességet hordoz, ami másnak is javára válhat, van boszorkánykonyhája, van valami régies, földhöz, természethez kapcsolódó, kicsit misztikus felhangja. Szeretnék ez lenni és valódi tartalommal megtölteni ezt a szót.

Ennek az egyik formája az a tanulás és ismeretterjesztés, amit a fenntartható, hulladékmentes élet terén igyekszem végezni. Néhány éve egyre jobban érdekel a téma, egyre fontosabbnak tartom, sokat tanulok róla, és szeretném másoknak is átadni. A gyakorlatban is komoly terveim vannak vele, remélem, a megvalósulásukról is olvashattok majd a blogon.

Végezetül néhány kis színes rólam:

2019-ben voltam 40 éves, és ennek a mérföldkőnek nagy jelentősége volt az életemben.

Kedvenc virágom a tulipán, és a tulipánmintát is szeretem.

Ha csokit, bögrét vagy könyvet ajándékozol nekem, nem nagyon tudsz mellélőni.

Az eddigi leghosszabb túrám 77 kilométeres volt.

Olaszul tanulok, és nagyon szeretném tényleg rendesen beszélni a nyelvet.

Szeretettel,

Timi

komment
Címkék: hello

A bejegyzés trackback címe:

https://egyboszorka.blog.hu/api/trackback/id/tr8614703140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.